Előzmény: apu papánál mindig sok levest főz és a maradékot lefagyasztja.
apu: – Lassan fel kell címkéznem őket.
anyu: – Különben nyalogathatod a vajas dobozokat…
Apu azzal piszkál, hogy rendetlenség van a szobámban (ez egy érzékeny pontom, mert egy hétig szórtam ki a már nem kellő cuccokat, hogy rend legyen), én közben eszem. Elkezdek műhisztizni, kiesik a kaja a számból.
apu angyali hangon: Valami kiesett a szádból.
apu: – És kell báli ruha?
én: – Kéne, de én nem veszek föl.
apu: – Miért nem?
én: – Mert nem.
apu: – De miért nem?!
én: – Mer’ én a természet vad gyermeke vagyok!
apu: – Úgy is lehet mondani, hogy paraszt.
Este 7 óra, ülünk az asztalnál. Ok nélkül felröhögök.
apu: – Mi van?
én vidáma: – Reggel!
apu elképed: – Akkor jó.
