Pszichológia vége felé.
B.: - Nagyon mozgolódnak, ez azt jelenti, fejezzük be?
egy kispap: - Neeem.
Attila: - Deeee.
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy Hanna istentelenül sikít a szobájukban. Rohanok át, Meli akkor jön be az udvarról. Hanna boldogan vigyorog ki az ajtón.
Meli: - Mi az?
én: - Semmi, csak megijedtem, mert a lányod úgy sikított, mint akire minimum a szekrénysor dőlt rá.
Meli: - Tudod, hogy a Hanna mellett nincs tízig alvás.
én szomorúan: - De kilencig se?
Papánál volt két rokon néni meg az egyikük férje. Apu meséli, hogy a nénik mi mindent meséltek.
én: - Gondolom a bácsi sokat nem beszélt.
apu: - Nem. Megnézte az autómodelljeimet.
Ma kicsit kiborultunk társtudon, mert két újabb szopatásra is fény derült.
bácsi: - Amikor beadják ezt, azon az órán írják meg a tesztet is.
Juli: - Teszt? Milyen teszt? Bazmeg?
Ebből a tárgyból szívjuk a legnagyobbat.
Juli: Mert egy szociális munkásnak kurva sokat kell tudnia a társadalomtörténetről. Kibaszott sokat...
A bácsi latinul mond középkori dolgokat.
én: - Miről beszél?
Juli: - NEMÉRDEKEL!
Az óra háromnegyede már eltelt.
bácsi: - Amúgy mai óra anyaga nincs benne a jegyzetben.
Juli: - Jókor szól. Pont jókor.
Előzmény: egyháztörin monoton arról beszél a bácsi, hogy hol volt Nagy Morávia (egyik nézet szerint északon, másik szerint délen - ő a délben hisz).
társtud bácsi: - Északon találjuk Kassát,...
Juli: - Moráviát.
Meliéknél a boltban több egzotikus gyümölcs van, a pénztárosok időnként belezavarodnak. A vásárló panaszkodott, hogy nem az van a blokkon, amit vett.
Meli: Kérdezem a pénztárost, mi volt az, amit vett az ember. "Asszem mangó." (mosolyog) Hát az apád faszát, hogy lehet úgy eladni valamit, hogy asszem mangó?!
Társadalomtöri.
bácsi ezt szeretné mondani: Akkoriban korcsolyát készítetek. A marhának egyik csontja alkalmas erre.
ehelyett ezt mondja: - Akkoriban korcsolyát készítettek a marhának....
Juli: - Vicces idők voltak.
Géza bácsi: - Erre van egy csúnya viccem... Na, nem.
mi egyszerre, könyörögve: - NAAAAAA!
Juli hátra ül óra előtt.
Timi: - Hát te?
Juli: - Én sose vagyok takarásban. Egyik oldalamon a Gangesz fonja a sálakat, a másikon a Dia nyomkodja a telefonját, engem meg premier plánban néz a tanár.
Juli megfigyelte, hogy az összes pap rohadt jó kocsival érkezik.
Juli: Én pap leszek. Nem érdekelnek a kifogások!
Juli: - Szemétség. B.-vel van a legtöbb óránk.
én: - Kettő.
Juli: - Az pont kettővel több, mint amit szeretnék.
Juli: B. a vizsgán az első mondatba bele fog kötni. "Jó napot, tanár úr!" "Mi az, hogy jó napot?! Reggel van, nem látja, maga szerencsétlen?"
Timi egy krétával firkál Tomi kezére.
Tomi rám néz: Kezd Kinga lenni....
Timi: - Csak aranyos kis szmájlikat rajzolok.
Tomi: - Így szokott kezdődni. Aztán jön a nagy szmájli, aztán már az sem vicces, akkor megjelennek a kis faszocskák. A végén már alkoholos filces méretes faszoknál tartottunk.
én: - Van rózsaszín szövegkiemelőm.
Tomi: - Gangesz, ne szövetkezzé'!
Timi: - Nem jó, mindig lejön a kréta.
Tomi: - Rajzolj körzővel, nem?
kispap: Ildi, gyere ide. Ildi! Come here. Ildiii! Komm her! (ideges lesz) Gyévócska! Igyiszuda!
tanár úr: - Kelemen pápa volt Szent Péternek a...
én: - Esernyője!
Egyháztöri, Timi nagyon rosszul viseli.
tíz perccel az óra kezdete után a telefonjára néz, odabassza az asztalhoz: Csak úgy rohan az idő!
Szociobácsi: - Mi jön most? A szocializáció?
Timi: - Én tudja, bazmeg? Ha tudnám, nem jönnék be.
Arról beszélt a tanár, hogy ha egy kismajomnak elpusztul az anyja, akkor kap egy szőranyát, és azt tudja ölelgetni. Dórinál a szó kibaszta a biztosítékot, zokogva röhögött miközben vergődött a padon.
Dia óra után: - Dórival mi történt?
Juli: - Kimondta az ember azt a szót, hogy szőranya, és ő azóta visít, hogy szőranya.
Ma első óra, kicsit mindenki fáradt. Timi bámul kifele, kiesik neki pár mondat.
belenéz a füzetembe: Bocsi, figyelek, csak jött egy busz.
Elég debil sötétítőnk van, ilyen szalagokból áll és zsinórokkal kell húzkodni-forgatni. B. szeretne világosat csinálni. Zörög, majdnem leszakad, beakad a radiátorba a cucc.
B.: Menni fog ez... (és a kezében van fél radiátor)
Jog.
B.: - Most tárgyalják az új PTK-t. Tehát jó, hogy tanulják. A régit.
Eltűnt ember, halottá nyilvánítás.
vki: - És mi van, ha előkerül?
B.: - Az szívás. Akkor nem halt meg.
Dia sütött nekünk sütit, filozófia előtti szünetben kaptuk meg, és bár bejött már B., mi még fényképezkedtünk/ettünk/örültünk. B. három perce próbálja tartani az órát, nem bírja tovább.
B.: Meg tetszettek végre nyugodni? Mi volt abban a sütiben?!
B.: A levelezősöknek ma délután még öt órájuk lesz velem. Irigylik őket, mi?
Közgáz, múlt órán kicsit belezavarodtunk a határhaszonba. Tanár úr újra elmagyarázta lebutítva.
Gáza bácsi: - Mindenki velem van még logikailag? Jó, mert én már nem.
Géza bácsi: Vannak jó üzletek, csak némelyik elég veszélyes, mert az ember könnyen belehal egy heveny ólommérgezésbe. Tudni illik, ha az emberbe beleküldenek 2-3 tár lőszert, az nem tesz túl jót.
Valahova települt egy bolt, ami bár veszteséges, de muszáj volt odatelepülnie, hogy jelen legyen a piacon.
Géza bácsi: - És mit csinál a bolt?
Gábor: - Eltartja azt az üzletét.
Géza bácsi: - Neeem, baszogatja az alkalmazottakat, miért nincs vevő. (hatásszünet) Bocsánat a kifejezésért, az alkalmazott kicsit erős volt.
Van laikus gyakorlatunk, Juliék egy idősek otthonában vannak, ahol beszélgetnek a lakókkal is.
Juli: A néni refrénszerűen ismételgette, hogy hiányzik neki egy férfi érintése. Nem tudtam sajnos segíteni szegénynek.
Timi: Négyszer megkérdezték a nevem, végül abban maradtunk, hogy Mónika vagyok.
bácsi: - Ha egy szóban akarom összefoglalni, mivel foglalkozik a tipográfia?
én:- Faszságokkal!
Háromórás tanmódszertan, Tomika a végére kiborult és debil dolgokat írt. Az egész jegyzete kegyetlen volt, de ami a legjobban megfogott: Rozsomákos gyümölcslecsó.
A harmadik óra vége felé jött valami figyelemfejlesztő idegőrlő játék.
Kati néni: - Írjátok fel, hogy 417.
Tomi: - Annyi most a vérnyomásom.
Reggel megyünk be a suliba, Juli száll le a bicikliről.
Juli: Ma rájöttem egy fontos tanulságra: biciklizés előtt ne használj orrcseppet.
Előzmény: jogon kérvényeket kell írogatni B.-nek (ő valami főfejes is a suliban), hogy gyakoroljunk, és Tomcsu a múltkor sikeresen lefokozta jogi előadóvá a címzésben.
én: - Gyerekek, valaki írjon e-mailt a B.-nek, hogy küldje át a filozófiát.
Juli: - De ennek úgy kell írni, hogy kijavítja.
én: - Pont ezért nem írtam.
Juli: - Majd megírjuk, hogy "csókolom tisztelt jogi előadó úr. Tessék elküldeni a jegyzetet".
Tanárnő kivetít, egymás mellett négy kép.
tanárnő: - Nekünk most a középső kép kell.
Juli félig alva: - Nincs is középső.
Gábor: - Láttam, Gangesz, tegnap éjjel még kiraktad a képeket. Nézem, mondom ki ez a beteg állat, aki ilyenkor...
Csütörtökiek.
Már szót emeltem a kommunikáció című tárgyunk ellen. Társadalomtörténeten a bácsi hat perce elemzi, milyen ótvarul van szerkesztve egy könyv, mert nem ott van a szerzőlista, ahol kéne.
én: Bazmeg, ezt össze kéne zárni a kommunikációssal!
Adjuk körbe a könyvet.
én: - Kinek adjam?
Timi: - A három lánynál még nem volt. (és mutat Vikire, Kittire és Attilára)
Közgáz, megyünk be.
Timi köszön Gézabának: - Csókolom.
Gézabá: - Nem mondom, hogy ne köszönjön így, de strigulázni fogom és beváltom!
Gézabá: Egy kislány a boltban el akart nekem adni egy Axe dezodort. Megkérdeztem, ha ezt magamra fújom, meg fog-e erőszakolni, mint a reklámban. Azt mondta, nem. Megkérdeztem, hogy akkor meg mi a fenének vegyem meg ezt a szart.
Gézabá: Azt meséltem már, amikor majdnem leszbikus lettem Vancouverben?
Este elmentünk csapatösszerántó sörözésre. Nem jegyzeteltem annyira.
Kevés volt a szék. Páran álltunk, de volt még üres szék.
Attila: Valamelyik lány üljön már le! Legyen értelme, hogy állok.
Páran kimentek bagózni.
egy csávó: - Elvihetem ezt a széket?
Gábor: - Nem.
meggyőzzük, elmegy
Gábor: - Azt hitte, viccelek...
