Kinga: – Mi volt Kenyérmezőn?
Máté: – Csata.
Háziban német mondatokról kellett eldönteni, igazak-e a mellette levő rajzra. Pár mondat az ember ruhájának színét taglalta.
Tina: – Fekete-fehér a kép, honnan tudjuk, mi milyen színű?
Zsolti: – Hát én kiszíneztem.
Krisztián bá: – Ki volt velem Bécsben?
Kingával fél másodperc különbséggel: – TÁPP! (előzmény)
Krisztián bá fejéhez kap: – Atyaúristen! Felejtsük is el! Minek kérdezek én ilyeneket?
J. beleköt Tomiba.
Tomi: Jó. Akkor most passzív-agresszív. (magára kap egy igen nyomorék napszemüveget, amilyet vakok szoktak hordani, és morcosan ül tovább)
Nyelvtanon nem csinálunk semmit, mindenki kikéredzkedik. Büfé előtt összefutunk Mátéval és Jucival.
Jázmin: – Ti is wc-n vagytok?
Máté: – Nem, mi könyvtárban.
Anita néni: – A credo azt jelenti, hiszek.
Máté: – Olyan busz is van.
Zsolti: – Hiszek-busz.
