anyu nézi egy süti receptjét, miközben olvassa, változtat rajta: Belekeverjük a gyümölcsöt… Nem lesz gyümölcs. Megmosott citrom héja. Lófaszt.
Anyu azon poénkodik, hogy milyen lenne ha elkezdenék rap-zenét hallgatni.
én: – Akkor lökjél a Balatonba…
anyu: – Lehet, megtenném magamtól is.
én: – Most miért nézel így?
anyu: – Hogy nézek?
én: – Gyanakvóan.
anyu: – A tekintetem pontosan tükrözte a gondolataim.
Rádióban Aba Botondról van szó.
én: – Valami hasonló király is volt.
anyu: – Aba Sámuel király volt, Aba Botond meg kiskirály a BKV-nál.
Egy énekesről beszélek, anyu leszúr, hogy nem érdekli. Közben kevergeti a levest.
én: – A zenéjét meg Presser írta.
Várom a kommentet, semmi.
én: – Látom, Presserre már inkább nem szólsz rosszat.
anyu: – Tele volt a szám bablevessel.
Előttem a tányér, ráejtem a tollat nagy csörömpöléssel. Anyu hátranéz.
én: – Jól van, kiesett a számból!
anyu: – Azt már meg se kérdezem, mit keresett a szádban.
Arról beszélünk, hogy holnap lehet, hogy havazni fog.
én idegesen: Basszus, Petőfi ingujjban harcolt, mi meg havat lapátolunk! Lassan Bem apóból Télapó lesz…
