Nővérem nézegeti az irodalmi szöveggyűjteményem. Meglátja a Walesi bárdokat.
felkiált: Jéé, ezt meg kellett tanulnunk. Edward király, angol lován…
Radnótit olvas fel. Versben: Csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését.
Szilva hangsúlyozva: …az tudja a drót feszültségét. (én kegyetlenül röhögök, de őt nem lehet kizökkenteni, felnéz a könyvből, és tovább szaval:) Megfogja a drótot, és megbassza az áram, mint még soha.
Előzmény: apjáéknál lakik, mindig hideg van náluk.
én: – Didergő királynak csak nem lett melege, majd megvette szegényt az Isten hidege…
Szilva: – Fateréknál lakott.
Anyu felhív, mire felveszem leteszi, visszahívom, nem veszi fel.
Szilvi: – Biztos vezet.
én: – És akkor az előbb hogy hívott?
Szilvi: – Elfelejtette, hogy vezet.
