anyu meséli nekem Jókai Aranyemberének a tartalmát: … El nem áshatja a holttestet, mert kiássák, Dunába nem dobhatja, mer’ akkor őt basszák meg….
Elregéli, hogy a könyvben feleségével nem boldog a hapsi.
anyu: – Meglátogatja a (nem tudom kit).
én: – És dugnak.
anyu: – Nem. Megismerkedik egy nénivel meg a lányával.
én: – És dugnak.
anyu: – A lánnyal nagy szerelembe esik, és igen, dugnak is.
Anyuval egy könyvről beszélünk.
anyu: – Annak is érdekes a története.
én (köztudottan kiütésem van a Twilight-tól): – Ennyi erővel a vámpírfiú is érdekes.
anyu: – Ja, engem is például nagyon lekötne…
Apu túl sok olajat rak a rántásba.
apu: Azért rakok bele ennyit, hogy ha kifut, akkor is maradjon a levesben valamennyi.
Viszem ki a fazék levest az asztalhoz, apu a kezeit papa elé rakja.
én: – Mi van?
apu: – Védem a papát, nehogy ráborítsd!
