Fejlődéslélektan, Adri néni definíciót diktál.
Kuci: – Még egyszer.
Adri néni: – A fogamzástól a halálig tartó…. (megáll)
Kuci: – Pont itt akadtam meg én is.
Adri néni: – Mondjatok olyan magyarokat, akik a fejlődéslélektannal foglalkoztak.
Máté: – Nagy László, Ranschburg Pál.
Adri néni: – És olyat, akik most foglalkoznak vele?
Máté: – Ugyanez a hülye nevű, csak Jenő.
Fanni: – Tomi, húzd el a függönyt.
Tomi: – Nincs is függöny.
én a függönyre mutatok: – Akkor az mi?
Tomi: – Akkor majd nem lesz! (tavaly is “lejött” az összes)
Tomi kockasajtot eszik, Kinga kommentálja: – Tomi sajtot eszik.
Tomi: – Kérsz belőle a pofádba?
Ofő órán lelkiélet, legyünkjók.
G. Fanni kabátban: Jó, beszéljünk másról: mikor lesz fűtés?
A szobanövényünket kirakták a folyosóra, Adri néni kiküldi érte a fiúkat. (És ez a párbeszéd sokat elárul az osztályunkról.)
Adri néni: – Megismeritek?
Tomi: – Az az, amelyiket így ki lehet emelni a földből.
Dóri: – Bele van ásva egy nyalóka.
én: – És kiáll belőle egy kalapács.
Megvan a virág, Mátéékat elküldi alátétért a cserép alá. Visszajönnek alátétestől.
Adri néni: – Honnan hoztátok?
Máté: – Kiloptuk egy másik alól.
Adri néni: – Ezt nem mondod…?!
Máté széttárja a karjait: – Hát honnan hozzak?!
Adri néni: – Vigyétek már le azt a padot!
Máté: – Majd levisszük, ha becsengettek.
tanárnő: – Most újra lesz a tévében ez a Valós villa (Való világ).
Diszti ordítva röhög.
tanárnő: – Kriszti, mi a baj?
Tomi: – Nem tudja befogadni a Valós villát.
tanár úr (új magyartanár, ég veled J.): Ha rossz jegyet kapsz, ne feltétlen azt szűrjed le, hogy gyökér vagyok.
tanárnő: – Kinek milyen?
Szinti: – Minek kilyen?
Krisztián bá: – Szerelmetes csibém, mondanád végre?
Kinga nyávog, hogy ne legyen memoriter. (mi általánosban német nemzetiségi osztályba jártunk.)
Krisztián bá: – Ne hülyéskedj, nézd már meg, milyen egyszerű szöveg!
Kuci: – Azért gondoljunk rám is!
Szenved valaki a táblánál egy mondattal, kicsit unjuk, én előveszem a fülhallgatóm.
Kinga: – Mi van, feladtad?
