Jázi: – Hogy ejtik azt, hogy Eyjafjöll?
én: – Mit tudom én, nem tudok vulkánul.
Eszünk, kiveszem az uborkát a zacskóból, aztán közlöm, hogy az uborkahéj.
Jázmin kicsomagolja a karton tejet, kezében a fólia: Itt a tehénhéj.
Megasztárt nézünk felvételről.
én: – Presser milyen aranyosan néz már.
Jázi: – Van olyan része, ami szerinted nem aranyos?! (jó, kicsit fanatikus vagyok)
Folytatás:
Jázi: Komolyan, azt várom, mikor jön az, hogy “levegőt vett! Deeeaaaraaanyooos!”
Boci cica mosakodik Jázmin ölében.
Jázi: Télleg, még füröggyé’ ide nekem.
Jázmin: Boci, ne nyald magad. Hát nem látod, hogy akkor is foltos maradsz?
Reggel a pécsi buszon energiaitalt iszunk.
Jázmin: – Kár, hogy nincs visszacsukható konzervdoboz.
én: – Van. Úgy hívják, üveg.
Előzmény: kb. 5 órát aludtunk éjjel, és kicsit kivoltam reggel fél hétkor a buszon.
Jázmin: – Utálom a madarakat.
én: – A madarak szeretnek téged. És petíciót adtak be, hogy te is szeresd őket. Úgy írták, hogy ilyen lábnyomokat csináltak, és egy csomóan alálábnyomozták.
Jázmin: – Tehát láttál sok madárlábnyomot a hóban, és te ezt petíciónak fogtad fel?
én: – Igen.
Jázmin: – Aludj többet. Igyál kevesebbet.
