Azt vesszük, melyik mondatból lehet passzívat csinálni.
Zsolti: Ebből biztos lehet, mert hosszú.
Előzmények: állandóan két n-nel írják a nevem, D. Márk az iskola nyálas szépfiúja, J. meg hát…. ő J.
Az éveleji helyesírásverseny miatt meghívtak valami gálára. Állok az igazgatói irodában, Adri néni benyit, elmondjuk neki.
én rezignáltan: Két n-nel írták a nevem, a D. Márkkal ketten megyünk, és J. a kísérőtanár. Több problémám nincs.
Fanni: Ha a Kinga nem hagyja abba a zörgést, tőből kitépem a kicsi kezecskéjét.
Fanni: Főzök nyaklevest, kérsz?
Az volt a nyelvtanházi, hogy egy irodalmi műből két mondatot többféle stílusban át kellett írni.
én: – Nem adom oda, mert egy Moldova könyvből írtam.
Fanni: – Azért add oda, én is írhattam abból, nem?
én: – Valószínűleg elhiszi, hogy mind a ketten szeretjük Moldovát, akiről azt se tudod, kicsoda, ahogy elnézem az arcodat….
Azt játszottuk, hogy nem beszélünk csúnyán.
Tomi nekem: Te galád!
Diszti törin beordít: Takony!
S. diktál.
Fanni ír, morog: Mennyivel jobb lenne, ha tudnék szótagolni…
S.: – Kitől van az az idézet, hogy “föl-földobott……”
Dé beordít: – Toldi!
S.: – Ki volt az a híres író….
Dé: – Rákóczi.
S.: – Mikes Kelemen azt kapta üzenetként….
Dé: – Hogy dögöljön meg.
S.: – Ez ki mondta?
én: – Cicero.
Dé: – Macskeró.
Híres szónok Dé szerint: Poszeidón.
