Matektanárnő ordít, mert nem értünk egy feladatot.
mutatja a füzetben: – Itt is van egy ugyanilyen feladat.
Tina: – De abban nincs gyök.
tanárnő: – És az kit zavar?!
fél osztály: – Engem!
G. Fanni énekel: Valaki mondja meg, mi az eredmény, valaki mondja meg miért annyi…
Rajzóra, emberábrázolás, Tomika a modell.
Ricsibá: – Körvonalakat kell rajzolni. A ruháin levő redőket is rajzoljátok rá.
Kinga Tomira mutat: – Direkt beredőzi a ruháit… (és tényleg épp redőzte)
Jázi rajzol, morog: Tomika, még egyszer így nézel ki, megütlek.
Adri néni: – Tomi, be kell menned az igazgatóhoz.
Tomi: – Nem! Halálosan le vannak lakva ezek az emberek!
Egin Máté azért könyörög, hogy kimehessen kezet mosni, G. Fanni meg azért, hogy pisilhessen.
Máté: Figyelj, pisild le a kezem. Te megkönnyebbülsz, én meg kezet mostam.
Krisztián bá (mint mindig, amikor Ádámnak szól): – Ádám… bátyám pávát látván.
morgok: – Ha ezt még egyszer ellövi, kurva ideges leszek.
Krisztián bá mászkál a teremben, felkap egy karácsonyfatalpat (mert az úgy van nekünk), és azzal a kezében járkál tovább: Nem szeretek egyedül sétálni.
Dé: Máté, hadd nézzelek meg kibontott fejjel! (hajjal – mindig összefogva hordja)
Dé Biosznéninek: Még meséljé’…. jen!
Jázival ülünk nálunk, előttünk az asztalon metszőolló (egyik nap ágat vágtam, amúgy nem szokott metszőolló lenni a szobámban…).
Jázi: – Ezek kinyírnának.
elgondolkodom: – “S máglyára vinne egy Irán-szagú, szittya sereg…”
Jázi eltorzult fejjel: – Nem félsz te attól, hogy van előttem egy metszőolló?!
