Szólt a vezetékes telefon papánál. Apu felvette, odaadta papának, ő
véletlenül lerántotta. Apu felvette a földről, de úgy fogta meg, hogy
kinyomta. Néni újra hív, már én veszem fel, adnám papának, de amikor
odébb akarom rakni, kinyomom…
apu: Jól van, apja lánya….
Néni harmadszor is hív, apu mondja neki, hogy rossz volt a vonal, utána papa beszélget vele.
én: – Ez aranyos volt: “megszakadt a vonal”…
apu: – Miért, mit mondjak, hogy hülye vagyok?
én: – Meg én is.
apu: – “Csókolom. Hülye vagyok.”
Apu általában kicsit (nagyon) hadar.
apu: – Ez az ő privilégiuma.
én: – Mit mondasz?!
apu: – Ez az ő előjoga.
én: – Jaaa, szóval privilégiumot mondtál? Látom, még egyszer nem futottál neki a szónak.
apu: Meleg már a radiátor? (megfogja) Aha. Nem.
