Holnaputánra tervezzük, hogy elmegyünk vízipipázni. Fanni én Kinga belebonyolódik abba, hogy mikor lesz holnapután (…).
Fanni: – De anyaaa, ha holnapután holnap lesz holnapután, akkor mikor megyünk?
én: – …Csütörtökön.
Reggel a sulirádióban volt műsor a víz világnapjáról.
Krisztián bá elgondolkodik: “Mosogass állóvízben”…. Tehát a tóban.
Krisztián bá: – Tanultál?
Eszter: – Háááát.
Krisztián bá: – Jó, ne! Nem akarom tudni!
A suli nyert jópár elektromos, érintőképernyős táblát, amiket már felszereltek, de még nem működnek.
Lilla: – Miért világít az a led?
Krisztián bá: – Standby. Mást nem tud, de ezt nagyon.
Cé: – Miért kell ilyen nagy hangfal?
én: – Minek egyáltalán hangfal? A hangfal a táblától kicsit életidegen, nem?
Krisztián bá kihirdetett egy németversenyt, senki nem jelentkezett rá. Mereven nézett rám fél percig.
én: – Vegyem célzásnak?
Krisztián bá ártatlanul: – Miről beszélsz?
Feribá mesélt a főiskoláról, meg a halogatásról: Mondjuk úgy, hogy nem mértem fel a képességeim határát és az előttem álló feladat nagyságát.
Kőzeteket kellett gyűjteniük (töri-földrajz szakos), ennek kellett egy tartó.
Feribá: Veszprémben megcsinálta egy asztalos haverom, innen kellett felvinnem Egerbe. Jó nagy volt. A buszsofőr nem akart vele felengedni a buszra. Azt kérdezte, mit keresek itt egy nyúlketreccel.
Feribá: – Az utolsó párat összecsaptam. Hátha nem nézi meg… Megnézte.
Feribá: – Amikor megvettem kőzettanra a könyvet, ami 300 oldal volt, és ebből 200 kémiai képlet, akkor úgy éreztem, hogy visszaadom, visszakapom a pénzt, veszek belőle két sört, és hasznosabban telik a napom.
Kinga cipői közül a fényes tornacipője tetszik a legjobban.
mutatja a lábán: Felvettem a kedvenc tornacipőd.
S. elmesélt egy kutatást, amiben az Anna Kareninát olvastatták el különböző műveltségű emberekkel.
S.: – Egy embernek ennyi volt a véleménye: úgy kellett a büdös kurvának.
Kinga: – Ez…. a tanár úr szájából nagyot ütött…
Előzmény: ha “újraélesztjük” az ambu-babát, és rossz helyen nyomjuk, akkor kattog, “eltörik a bordája”.
Ma elsősegély tanfolyamon:
Kálmán bácsi: – Ha vizsgán hallod, hogy kattog, akkor megállsz.
Kinga: – Nem. elkezdek énekelni, hogy ne hallják.
