Reggel anyuval matatunk a konyhában.
én valamire: – És folyamatosan ez megy…. “Ebből áll ki az ősz meg a tél. Csupa csavaros kibúvó, csupa csalatás!”
anyus: – Kicsit övön aluli reggel hétkor Cseh Tamást idézgetned.
Kinga és Szabcsi német- és angolversenyre mentek J.-val. Reggel kikísértük őket.
Fanni: – Menjünk mi is. Kötünk pár szánkót a busz után, a Gangesz az elsőről nyom alánk valami olajat, hogy csússzunk is.
Kinga: – Nem kell olaj, rakunk a buszra egy Presser képet, és a Gangesznek csorog a nyála, elcsúsztok azon.
Kingáék mennek előre.
én: Sok sikert, lányok. (J. elmegy mellettem) Sok sikert, tanárnő!
Az IQ-ról beszélünk.
Tomi: Azt tudom, hogy 50 alatt egy növény vagy.
Szabiék felhívtak minket, beszámoltak az addigiakról:
Kinga odafele úton hat másodpercenként megkérdezte, hogy “ott vagyunk már?”
Szabina beállt egy ‘dohányozni tilos’ tábla alá, és halálos nyugalomban elszívott egy cigit, miközben J. monoton mantrázta, hogy “Itt nem lehet dohányozni, nyomd el! Nyomd el! Nyomd el!”
Beraktak J. alá egy csokit, ő pedig másfél órát ült rajta.
Kinga bejelentette: Kár, hogy nem szánkóval jöttünk.
(Előzmény: tavaly volt két gumikacsánk (egyik neve: Brian), eltűntek, J.-t gyanúsítottuk az elrablásukkal. Kinga akkor három hétig, és azóta is néha vinnyog, hogy hol van Brian.)
Kinga a hazafele útra tervezte, hogy sírni fog: Hol van Brian?!
Tomi nézegeti a képeim telefonon, egyiken a nagyszőrű macska a polcon ül.
előkapja a telefonját: Ilyen nekem is van, csak fiókkal! (hasonló macskája van)
Tomi irodalmon beordít: Kimehetek pizsálni?
Tomi S.-nek: Mi a címe, öregúr?
Tomi: Mindenhol ott vagyok, mint a térerő.
Irodalomfakt, előtte Martinék kint voltak a folyosón.
Márta néni bejön: Láttam a fiúk arcán a lelkesedést, amikor megláttak…
Martin és Menyus elkezdi parasztozni Annát, mert vidéki (no comment).
Anna kisebb szóváltás után: A paraszt legalább dolgozik. Az adja a szádba a kenyeret, baz… (nagy levegő) Na jó.
