Tegnap dolgozat: novellaelemzés.
Fanni: – Hogy írják? Dunnya vagy dunyha? Dunnya? Dunyha? Dunna?
én: – Írd, hogy paplan.
Adri néni szülinapját tervezzük. Táncolunk neki, lesz benne egy rész, amikor feltartunk egy “Boldog szülinapot” táblát. Ezt dekorálja Kuci szívekkel.
Kinga: – Adjunk neki egy szívet, azt kész.
Dé: – Disznószívet.
Rajzóra, ülünk sorban. Tomika tíz perce nem ad életjelt.
Ricsibá: – Ellopták.
Fanni énekel: – Lopni…
Szabi: – Megyünk lopni…
Tomi beordít: A Pityinger, meg a Váradi!
Fanni: – Tomi, te is felébredtél?
Egész nap a tánc próbálása miatt futkoztunk. Fél osztállyal visszaérünk a termünk elé, nem tudunk bemenni, mert zárva az ajtó. Se Szabi, se Máté nincs sehol, így egyértelmű, hogy ők vannak bent. Öt percig ordítozunk, kurvaanyázunk, hogy engedjenek már be, ez nem vicces. Fanni belerúg egyet a kifele nyíló ajtóba, kinyílik, és üres a terem, a szél csapkodta az ablakokat…. Ja, és az ajtó kulcsra volt zárva tényleg.
Még kint. Bentről csattanások.
Fanni: Ezek benn dobálják a székeket… (az ablakokat csapkodta a szél)
Kisztián bá: – Mi van ezzel az ajtóval?
én: – Zárva van, csak véletlenül bejöttünk.
Krisztián bá felesége, Anita néni terhes. Arról beszélünk, hogy rugdos a baba.
Krisztián bá: – Én is szoktam olyat……
Dé: – Hogy rugdossa?
Az előző igazgatóról beszélünk, akit az egész iskola gyűlölt.
Kuci: Közösségkovácsoló volt.
Még mindig előző igi.
Krisztián bá: Az első beszéde szörnyű volt… Én, ha ennyi ember előtt kéne beszélnem, belesírnék a mikrofonba. De én legalább tudom, hogy ezt csinálnám. Ő nem tudta.
Krisztián bá: Megírta előre a beszédet, amit nem tudott felolvasni, pedig magyartanár.
Dé és a hímivarsejt rajza: Rajzolok neki szempillát!
Dé: A petesejt a herében érik?
