Nővéremmel elég debilen röhögünk (kapkodunk a levegő után).
Marc: A húgod ugyanúgy röhög, mint te. Furán veszi a levegőt. (elkezdek rajta röhögni) Látod.
Szilva megáll a “no swimming” tábla mellett a kikötőben: Bele kéne basszalak. Úgysem tudsz úszni, nem szegnéd meg a szabályt.
Utolsó teljes napomon még elmentünk erre-arra, éjjel hazafele már fáradtak voltunk.
Marc felébred, Szilvához fordul: – Te még ébren vagy?
Szilva: – Vezetés közben általában igen…
Kitaláltam, hogy Ferihegy után még menjünk le a Duna-partra, és nézzük meg a vascipőket. Nem tudtuk, hol parkoljunk.
apu: – Ez a Parlament előtt van.
anyu: – Na, akkor csinálok egy nagy táblát, és kiállok valami ellen tüntetni, lesz hely.
apu: – Ja, és egyből el is visznek, és akkor nincs veled több gond.
én: – Anyus, igyad már azt a szörpöt, ha előásattad velem.
apu: – Beszéd közben nem tud inni.
én: – Akkor még hogy nem száradt ki?
apu: – Lehet, hogy infúzión van…
Éjjelente Nina benyitotta az előszobaajtó reteszét (beakasztós kampó). Anyus megoldotta: egy szatyorba tett kutyakonzervet ráakasztott, úgy nem tudja kinyitni a kutya.
anyus mesél: Apád egyszer éjjel jött haza, és nem értette, miért lóg ott egy konzerv. Pedig olyan logikus…
