Krisztián bá: – Ki írt házit?
három kéz a magasban.
Krisztián bá: – Most tegye le a kezét, aki hazudik.
Nyikorog az ablak.
Jázmin: – Becsukjam?
Fanni: – Ne, mindjárt kiütöm.
S.: – Hogy képzeled?
Tomi: – Sehogyse!
S.: – Várom a csendet.
G. Fanni: – Én meg a Messiást.
Télen mindig az ablakpárkányra raktuk a romlandó kajáinkat.
Fanni: Már üzemel kint a hűtőnk!
Egy nénivel arról beszéltünk, mennyire szigorú az iskola, és azt válaszoltuk, hogy minden igyekezetük ellenére semennyire.
néni: – Hát igen, így 12.-ben már ismeritek a kiskapukat…
én: – Nem. Átmászunk a nagyon.
Kuci békésen rajzolgat.
néni: – Mivel tudlak rávenni titeket, hogy figyeljetek? Látom, semmivel.
Kuci fel se néz, csak bólogat egyetértően.
Szavakat kellett írni, amik jellemzik Ottlik Iskoláját a határon.
én: – Írom, hogy tekintélyelvűség.
Kinga: – Van ilyen szó?!
Mögöttem négyen ordítva röhögtek, én hátrafordultam, hogy nekem is elmondják, min.
S.: – Éva! Fordulj előre!
Kinga: – Fél, hogy te is felnyerítesz.
Diszti órán a szemére ragasztott kép papírkát, amikre szemek voltak rajzolva. S. kiküldte.
Máté nyújtja utána a papírokat: Itt hagytad a szemed!
Kinga tervezte meg a tablónkat, mindenkit megkérdezett, mi legyen rajta.
Tomika: – Engem nem kérdeztél.
Kinga: – Megmondom őszintén, azért, mert úgyis hülyeséget mondtál volna. Rajzoltam rá neked traktort.
Tomi: – Anyád feje a traktor!
Adri néni: – Megkérdeztétek Ricsi bácsit?
Zsola: – Igen, és nem tud semmit.
Adri néni: – Mi az, hogy nem tud semmit?
G. Fanni: – Hát nézzen rá!
