Eginéni szünet elején ránéz a belépő Bandira: A fiatalember hospitál?
Feribá: – Üljetek vissza a helyetekre. Nem szeretem, ha annyira hátul ültök.
Fanni: – De mindenki megengediii!
Feribá: – Kivéve én.
én: – Ez hatásos érv volt.
Töri, játék. Egy kupacban kérdezgetik egymást.
Feribá: A szélső padsor kivégzi önmagát.
Bent volt megint igazgatónéni rendet tenni, utána magával vitte Krisztit és Disztit. Elméletileg egy percre mentek csak el, de negyed óra után sehol sem voltak. Mátéval utánuk mentünk (fegyvert formáztunk az ujjainkból, hátat a falnak feszítve araszoltunk, közben ő dúdolta a Mission impossible zenéjét). Nem találtuk őket sehol.
Máté: Ez ilyen Kisgömböc történet…
Máté: Ne menjünk vissza mi se. Öt perc múlva jönne a Fanni meg az Ádám…
Máté: Szegedi állampolgár.
én: – Én ezt így tanultam meg.
Kinga: – Én se.
Márta néni: Évi, nézd meg légy szíves, hogy 14-e az hányadika.
