Ülünk a buszon, egyszercsak megáll, a sofőr valamit matat.
Kinga: Ez hihetetlen. Mindjárt elővesz egy kiló kenyeret…
Sofőrbácsi telefonál.
Kinga: – Hát akkor lerobbantunk.
én: – Csak nem.
Kinga: – Mi másért telefonálna? Telefonszexel?
Amíg állt a busz, K. Kinga az ablak melletti ülésről folyamatosan Kingán feküdt, hogy ellásson a busz elejébe, ahol amúgy semmi nem történt.
Már a következő buszon ülünk, mivel a miénk ledöglött.
K. Kinga: – Kinga, nem tudom, hol vagyunk, nézzed már a táblákat!
Kinga: – Nézzed te, te úgyis szeretsz nézni!
A buli helyszínén az egész bagázs ismeretlen volt számunkra. (hárman voltunk: két Kinga meg én)
Kinga: Nekik könnyű dolguk van, csak három nevet kell megjegyezniük, az is kettő.
K. Kinga: Azt tudom, hogy valaki Dani. Vagy Dávid?
Ali részeg. Bejön a konyhába, és “földimogyoró” felkiáltással lebasz az asztalra egy csomag mogyit, majd kimegy.
Kinga felordít: – BÚÚÚÉÉÉÉÉK!
mindenki furán néz rá
Kinga: – Deviáns vagyok!
Jocó kicsit kiütötte magát, már túl voltunk a másfél óra vécéölelgetésen, épp a szobában ült mozdulatlanul egy órája.
valaki: – Iszunk még valamit?
én: – Nézz rá a Jocóra, és tedd fel még egyszer ezt a kérdést…
Hazaért Márk (házigazda) öccse, Erik enyhén illumináltan.
Erik: – Van egy kurvanagy seb a hátamon.
mi: – Mitől?
Erik: – Beleugrottam a betonhányásba!
Erik: – Adjatok a hátamra Lenofatelint!
én: – Mit?!
Erik: – Lenofatelint.
én: – Betadine-ra gondolsz?
Erik: – IGEN!
Jocó ült, és fél óránként előre, aztán hátra dőlt.
Erik: Jocó magával birkózik.
Gábor úgy iszik a kólásüvegből, hogy az ujjaival kitámasztja, és önti a szájába, hogy ne kelljen bekapnia az üveget.
Márk végignézi a nem túl egyszerű mutatványt, majd megrántja a vállát: Én kértem volna egy poharat.
Ketten voltunk Erikkel a szobában, ő kicsit már fáradt volt és érdekesen feküdt le aludni.
kimegyek a többiekhez: Márk, az mennyire probléma, hogy az öcséd levette a pólóját, előre húzta a fotelt, majd magzatpózban befeküdt mögé és elaludt?
Reggel Jocó éledezik, meséljük neki az éjjel történéseit, mivel semmire sem emlékszik.
én: Az sincs meg, hogy ütlek a vécé fölött?
én: Úgy töröltük a kezedet, mint a kétéves unokahúgomét szoktam.
Márk: A Gangesz volt a legjobb: “ne fogd meg ilyen kézzel a falat! Gyere, letöröljük a kezed. NE TÉPD LE A CSÖVET!”
Jocó: Hát nem mondhatom, hogy soha nem felejtem el ezt az estét…
