Fogzásról beszélünk.
Erzsi néni: – Miután kinő, mi lesz?
én: – Foga.
Adri néni osztályfőnökit adott Máténak és Tominak, de felcserélte az ellenőrzőjüket. Nem esett pánikba: kinyomtatta, és ráragasztotta az elcseszett szövegre.
Német, szituációk. Tomi keresi a várat.
Krisztián bá: – Dort. (ott)
Tomi: – Danke! (és elmegy a helyére)
Krisztián bá: – Auf Wiedersehen.
Tomi: – Csucsu.
Krisztián bá: Ez ilyen tiroli nyelvjárás?
K. Kinga Lillának: – Olyan vagy, mint egy hörcsög. Egyből ugrasz.
Kinga: – Mert a hörcsögök olyanok…
Szituáció, Krisztián bá Grüß Gottal köszön.
Diszti: Most nem azért, de mikor köszönünk úgy telefonba, hogy Isten hozott?
Krisztián bá: Azért kell ennyit rizsázni, hogy az elnököt meg tudd győzni, hogy tudsz németül. Az elnököt, mert én tudom, hogy igen vagy nem.
K. Kinga átalakít egy mondatot E/1-be, de pár dolgot magázóban hagy.
Krisztián bá felhorkan: Te! Az én barátnőmmel töltesz egy hetet Németországban?!
Szinti: – Eszter, le van vágva a hajad, vagy hülye vagyok?
Diszti: – Le van. De amúgy hülye vagy.
Bioszdoga előtt.
Kriszti: – Mekkora lap kell?
Tancinéni: – A4-es. Huszonegy és fél centi.
Tancinénivel megegyeztünk, hogy mi kussolunk dogaírás közben, ő pedig mozdulatlanul ül az asztalánál és elmerül a dogajavításban.
Tancinéni: Ha beszéltek, az mindkettőnknek rossz. Morcos leszek, ha ezt otthon kell javítanom, és mászkálni fogok köztetek.
Valaki megtöri a csendet.
Tancinéni: Na, drágáim! Hadd javítsam ezt a szájbavert dogát.
K. Kinga: Annyira bennem van az a kép, amikor a múltkor felállt, és 24 ember kezdett el füzetet csukni, zörögni, lapozni…
