Lilla németen rágózik, Krisztián bá kiakad.
Lilla: – Most miért néz így rám?
Krisztián bá: – Csak nézem, ha felkenlek a falra, milyen lesz a Lila szín…
Kinga: Van fantáziája. Csak szar.
Krisztián bá: Vannak olyan helyek, ahova a hajléktalanok bemehetnek melegedni. Ez nem az.
Krisztián bá: Mit csinálsz, te nagyon szegény?
Diszti megkapja az idodalomdogáját.
Dé: Tanár úr! Amíg finom vagyok és nőies, beszéljük ezt meg.
Irodalom.
én Kingának: – Ha hozzám szól, mondd meg neki, hogy rosszul vagyok (leteszem a fejem. felemelem.) Amúgy nem.
Kinga: – Ha hozzám szól, megölöm. Amúgy igen.
Diszti: Szenilis. Elfelejti, hogy hallja.
S.: – Zsolt, fejezd már be!
Zsolti: – Hazamenjek?
Beckett: Godot-ra várva. Kicsit kiakadtam a művön.
óra felénél felordítok: Annyira jó, hogy két csöves vár egy harmadikat és pont, mi meg már Istennél meg a modern ember kilátástalanságánál tartunk…
én: Elharapom a saját arteria carotis communisom…
Dé: – Tanár úr!
S.: – Egy pillanat.
Dé: – Le vagy szarva.
Tomi teszi fel a telefonját töltőre, áll a sarok felé fordulva.
S.: – Tomi! Mit csinálsz?
Tomi: – Csak pisálok.
Nyelvtanon Fanniék elkezdenek énekelni, de a végére már fél osztály üvölti: – Üres a hordó, repül a korsó, mindenki fekszik az alkoholtól. Micsoda álmok, micsoda lányok, mindenkit basznak a veszprémi srácok.
Fanni: – Ez egy meccs!
Fanni: Őseinket felhozád Árpád szent bércére…
S. Veszprémről beszél.
én: – Gyerekek, Veszprém! Énekeljünk!
Páran elkezdik a Kossuth utcánt (“most alszik a város minden éjjel…”), páran az üres a hordósat.
Tomi énekel: – Üres a hordó minden éjjel…
Kinga és Máté verekedtek. Máté kifutott. Pár perc múlva jön be Adri nénivel.
mondja Kingának: Azt hittem, ha nyílik az ajtó, egyből ütsz. Ezért előreengedtem.
