papa: – Nem tudom eldönteni, melyik vendég a jobbik…
apu: – Amelyik nem
jön!
anyu: – Mgynírtam a Truxit. (óriás-schnau)
apu: – Azért vitted el a Papa
hajnyíróját?! (nem vitt el semmit…)
Anyu a konyhában, mi az előszobában az asztalnál.
apu: – A maradék tortát
egyétek meg!
én: – Papa! Kérsz tortát?
papa: – Nem.
én: – Anyu, kérsz
tortát?
anyu: – Nem.
én: – Akkor hozd ki nekem!
apu: – Iszunk kávét? (enyhe célzás arra, hogy főzzek)
én: – Ha főzöl,
akkor iszunk.
apu: – Azért valamiben hasonlítasz öregapádhoz…
én: – Mér’?
apu: –
Nem kapcsoltad be… Kávét raktál bele??
(Papa főzött mindig úgy kávét, hogy
nem kapcsolta be, majd miután észrevettük és bekapcsoltuk, kifolyt a víz, mert
kávé nem volt benne….)
Anyu dühöng, mert megint fel van gyűrődve a szőnyeg. Amikor a szobámban volt,
két ötkilós kalapácsot rakott rá, hogy lelapouljon. Apu beszól: Hozzak nagy
kalapácsot?
Apuval készülünk hazajönni.
anyu: – Ezt a két bort vidd innen!
apu: –
Hogy ennek minden útban van…
Anyu piszkálja aput, hogy mindig pakolnia kell utánunk, főleg az a két bor
idegesítette. Apu: Otthon berakom az ágy mögé, ott úgyse pakolsz, nem veszed
észre…
Anyu mondta, hogy ha jön valami kellemetlen rokon, hív minket.
anyu: –
Aztán ha vészjeleket küldözgetek…
apu: – …akkor majd jókat röhögünk.
És még nincs vége a napnak….. 
