Reggel bemegyünk a terembe, a táblán még a tegnapi óránk anyaga.
Tomika: Azt hallottam, itt gyakran törlik a táblát.
tanár úr: - A beadandó dolgozatot kézzel kérem írni, gondolom nem kérdés, miért.
Juli: - Mert lábbal nem tudok írni.
Társadalomtörténet, a könyvek listájánál mindenki jobbra-balra néz. Belenézek Tomika füzetébe, mert ő viszonylag határozottan ír.
rám néz: Rólad másolok.
Bácsi írja fel a könyvek címét, de kicsit úgy éreztük, több az információ, mint amire feltétlen szükségünk van.
bácsi: - Tehát Osiris kiadó, 2002.
Juli: - Tizenkét óra harmincnégy perc.
bácsi: - Régen voltak olyan megszólítások, hogy kegyelmes úr, főkegyelmes úr...
Juli: - Komámasszony!
Közgazdaság.
tanár úr: - Az ember csak a szükséges dolgokkal foglalkozik, nem fárasztja magát olyannal, ami felesleges.
én: - Az órarendünket látta már?
Arról beszél, hogy a gazdaságban vélemények vannak, nemcsak egyfajta igazság, nem biztos, hogy amit ő lead nekünk az a frankó.
tanár úr: Egyedül Isten tévedhetetlen. Annyit el kell árulnom, hogy nem én vagyok az.
Óra vége. Tomi látta az ablakból, hogy S. jön be az épületbe. Gyorsan megszavaztuk, hogy menjünk elé. Futunk végig a folyosón, mint a hülyék. Az ajtó előtt megállunk.
Tomi: Állj! Tűnjön úgy, mintha véletlen lenne.
