Apu szekrényét pakoljuk, anyu bemászkál belebeszélni, a kutya fél, apu ideges.
anyu: – Ne félj, Zizi, túléljük.
apu: – Nem biztos.
Állok a szekrény előtt egy széken, röhögök, előttem valami likőr, lenyúlok érte, meghúzom.
apu: – Ne igyál már többet, mert akkor sokat káricálsz! Meg különben is, hagyjál nekem is!
Apu nadrágot próbál.
apu: – Ezen nincs kapocs.
Anyu odamegy, megmotozza.
anyu: – Itt van!
apu: – És az hol van, amibe beakasztom?
anyu: – Az nincs.
apu: – Nem ezt mondtam?!?!!!
Folytatás:
anyu: – Jó, csak gondoltam nem találod…
apu: – Nem azt mondtam, hogy nem találom, hanem hogy nincs!
Még mindig nadrágot próbál.
apu: – ….mert ha rossz lenne, kidobnám.
anyu: – Miért dobnád ki, semmi baja?
apu: – Mondom, ha rossz lenne. (felnéz rám) Szerinted figyel rám?!
Kiviszem az üres likőrös üveget.
apu: – Nem hagytál?
én: – Ja, kértél volna?
anyu: – Kért is…
