Pszichológia vége felé.
B.: - Nagyon mozgolódnak, ez azt jelenti, fejezzük be?
egy kispap: - Neeem.
Attila: - Deeee.
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy Hanna istentelenül sikít a szobájukban. Rohanok át, Meli akkor jön be az udvarról. Hanna boldogan vigyorog ki az ajtón.
Meli: - Mi az?
én: - Semmi, csak megijedtem, mert a lányod úgy sikított, mint akire minimum a szekrénysor dőlt rá.
Meli: - Tudod, hogy a Hanna mellett nincs tízig alvás.
én szomorúan: - De kilencig se?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
