Szinti nem tud valamit leírni, odahívja Tomit. Annyit, hallunk, hogy Tomi felüvölt: Hogy lenne a filigránban T?!
Rájövünk, hogy öten egy óvodába jártunk, beszéljük, ki volt az óvónénink.
Tomi: Nekem Bence néni.
Összevitatkozunk, mert hideg van, de büdös, és nem tudjuk, kinyissuk-e az ablakot. A büdös van érvre jó pár ember azt mondja, hogy ő náthás, nem érzi.
én: Fél osztály taknyos, a másik fele büdös.
Fanni magyaron elhúzza a sötétítőfüggönyt, kinéz az ablakon. Süt a nap, olvad a hó.
Fanni felkiált: Itt a tavasz! Beengedhetem?
Folytatás:
Kinga: – Ez szép volt.
Fanni J.-ra bök a fejével: De még el is gondolkodott rajta, az a szomorú.
A teremben, ahol németen voltunk kiraktak egy csomó játékautót egy asztalra. Szinti játszik eggyel.
Krisztián bá: – Ne játsszatok azzal a kamionnal!
én: – És egy aratógéppel?
Csend, feladatot írjuk, Szinti kiskocsijának kereke nyikorog.
Krisztián bá felüvölt: Rakd le azt a kocsit, mert kiverem a kezedből!
Ofő meséli, hogy találkozott a lelki igazgatóval, aki ugye egy pap.
Adri néni: – Az igazgatóiban ott volt az atya…
én: – … a fiú, meg a szentlélek.
énektanárnő: – A tanárok nem azért vannak, hogy a ti életeteket keserítsék!
én: – Pedig elég jól megy nekik.
Tomi felel.
tanárnő: – Milyen híres Beethoven műre emlékszel?
Tomi: – Mozart.
