Reggel Katával szállunk le a buszról, látjuk Kingát a szerelmével (Kata még nem találkozott vele, csak legendákat hallott róla). Odamegyünk.
Kata végigméri, aztán Kingához fordul: Hát, nem selejt.
A lelkigyakorlat miatt teremcserék voltak, tegnap az ötödikesek úgy szétrámolták a termünket, mintha bomba robbant volna benne. Reggel gondoltunk bemegyünk hozzájuk elbeszélgetni.
Kinga berúgja az ajtót, kicsit erélyesen: Sziasztok! (meglátja bent a tanárt, angyalira vált:) Csókolom.
Labdázunk, K. Kinga folyamatosan Ádámot dobálja.
Ádám arrébb lép: – Na, célbalövősdit nem játszunk!
Márc. 15. próba.
Máté felolvas: … és most énekeljük el a Himnuszt.
Papírra írva: (ének)
Máté: Itt milyen ének lesz?
Máté még mindig olvas: – Kedves közösség! Közösség? Nem közönség?!
Csaba bácsi: – Én írtam, üss meg, köpj le!
Koreográfia.
Csaba bácsi: – Így körbe kéne mennetek.
Máté: – Persze, eljárjuk az esőtáncot.
Csaba bácsi: Akik meg nincsenek itt, azokkal beszéljétek meg, hogy figyelj, a kurva anyádat.
Csaba bácsi mond egy ötletet.
valaki: – Ez jó!
Csaba bácsi: – Kussolj!
Adri néni behozta a kisfiát, Máté játszott vele. Ofő felküldte őket a tanáriba ragasztóért.
Máté: – Gyere, Barni, futás fel! (kimennek, három másodperc múlva Máté visszadugja a fejét az ajtón:) Tanárnő, mi kell?
Szabina eldugja Barni (ofő kisfia) elől a labdát.
Szabi: – Na, hol van?
Barni Szabi blúzába mutat.
Máté: – Azok nem labdák….
Este páran maradtunk, beszélgettünk az osztályban levő konfliktusokról.
én: – Én mindenkit szeretek!
ofő férje: – Majd elmúlik….
