én: – Ötünk közül csak én tudtam pezsgőt bontani.
apu büszkén: – Nevelés kérdése.
Apu kérdez valamit egy betegségről, én teljesen tudományos, egészségügyistől elvárható választ adok rá.
én: – Kielégítő volt?
apu: – Teljesen kielégültem.
Rossz helyre rakom el a paprikát.
én: – Hülye.
apu: – Én meg Misi.
Apu reggel eleve ideges volt, adtam neki valami likőrfélét. Délelőtt jön be, kezében a kertkapu nyitója (letört).
rám néz: – Valami erősebb nincs itthon?
én: – Most mit csinálunk?
apu: – Lefekszem, azt’ bebaszok.
Anyu nem volt itthon.
én: – Anyu mondta, hogy két zacskó gombócot főzzünk.
apu: – Elég lesz egy. Holnap nem akarok gombócot zabálni.
Problémázok, hogy nem fog a prézli megpirulni.
apu: A zsömle úgyis meg volt sütve…
Apu felrakja a páraelszívóra a gyufát, röhögök, mert anyu ott sosem találja meg.
apu: Fölrakom, nehogy megtalálja. Sőt, betolom! (és beljebb rakja, hogy ne látszódjon)
A padlás című musicalre próbálom rávezetni aput, meg a benne levő Szilvásgombóc c. számra, de nem jut eszembe a címe egyiknek sem.
mutogatok veszettül a gázon főlő szilvás gombócra: – Na, mi az már…
apu: – Szilvás gombóc.
én: – Jó, de az miben van???
apu: – Vízben.
A szekrényben látok egy üres helyet, de nem tudom, mi hiányzik onnan.
én: – Hol van, ami nincs itt?
apu elképed: – Máshol.
