Tanár úr feladja a házit, én rajzolok hozzá házikót, színezgetem.
Kinga végigmér: Te jól érzed magad, Gangesz?
Ádám felel, mi már üvöltve súgunk, de nem érti.
J.: – Becsületből nem mondja, látjátok.
én idegesen, gesztikulálva: – Nem becsületes, SÜKET!
Ádám felelhet írásban, mi továbbra is súgunk.
J.: – Elég volt!
Fanni mosolyogva: – De ő becsületes, nem írja le, igaz, te kis romhalmaz?
Tomi KRESZ-t tanul.
felolvas a könyvéből: Nem számít járműnek, ha az úttesten síléccel mész.
Tomit J. hátraültette.
szünetben visszajön: Halljátok, olyan nyugalom volt ott hátul…
Tomi: Csinálok hátra egy tűzhelyet, és ott fogok sütögetni magyaron.
Tavalyi április elsejéről beszélünk, amikor a tanárok nem nagyon díjaztak minket.
Fanni: – Tavaly az E. milyen görény volt…
én: – Ja, amikor a Tomi megdobálta pénztárcával meg üveggel?
Előzmény: rohadt nagy kupi van mindig nálunk, ig.nő bejelentette, hogy ellenőrizni fog.
Ma várjuk óra előtt ofőt, késik pár perce.
Máté bejön: Igazgatónővel jön.
Mi, mint az őrültek pakolunk, szemetet szedünk, söprünk, fél perc múlva rend van.
Máté: Beszoptátok, senki nem jön!
Kinga: Legalább tudjuk, hogy három másodperc alatt rendet tudunk baszni.
Még mindig szemétszedés.
Fanni: – A Gangesz itt mászkált négykézláb, én meg rugdaltam.
Kinga: – Engem meg elütött a Tomi egy székkel, aztán véletlenül felrúgtam a kukát.
Jövő héten keresztút, az osztályból pár embernek mennie kell.
Adri néni: – Én jelölök ki embereket.
Tomi: – Akkor én megyek.
Folytatás.
én: – Én nem érek rá. Sakkszakkörre megyek.
Adri néni: – Tudod, hova mész te!
én: – Ezek szerint az Anna-kápolnába…
Adri néni: – Van egy dal a Nyomorultakból.
Fanni: – Azok mi vagyunk.
én elszörnyedve a napló fölött: – Ááádám, hogy állsz te hittanból?!
Máté: – Szarul, de büszkén.
