Apuval ma elmentünk vonatozni.
tegnap végigmutatok magamon (szakadt, koszos nadrág, elnyűtt póló, talp nélküli tornacipő): – Én így megyek holnap, jó?
apu: – Jó. Csak akkor külön vagonba ülünk.
Reggel papánál.
apu: – Kérsz kávét?
anyu: – Nem.
apu: – Ha kérnél, mondtam volna, hogy főzzél magadnak, mert most ittuk meg a maradékot.
Vonattal elmentünk Győrbe, de fél óra múlva jöttünk is vissza, mert a vonatozás volt a lényeg (ne kérdezzétek, kicsit vonat- és úgy általában járműbuzik vagyunk).
felülünk a vonatra, apu felröhög: Eljöttünk Győrbe pisilni….
Telefonon beszélek anyuval, lerakom.
én: – Kérdezte, mikor jövünk, hogy süsse a húst.
apu: – Lehetőleg szó nélkül.
Nővérem lehet, hogy itt ragad a vulkáni hamu miatt, mert nem megy gépe. Mondja, hogy ha mégis megy, pont a vulkán fele mennek
Szilva: – Fölé érünk, én úgy fogok félni, elmondok egy Miatyánkot meg egy Szűzmáriát.
én: – Szívem, olyan ima, hogy Szűzmária, olyan nincs.
Szilva: – Nem baj. Én elmondom.
