apu meséli, mit rakott a “mindent bele” levesbe: Volt benne, szalonna, répa, tészta… cipőtalp…
apu: – Állandóan kifut a leves.
én: – Mondjuk ha nem raknád rá a fedőt…..
apu: – akkor nincs benne semmi élvezet!
Délelőtt lefestettük a kaput.
apu főzés közben kinéz az ablakon: Nem fogdozza senki a kapunkat?!
Ebéd után folytatjuk a festést. Nem tetszik egyikünknek sem az egész, túl rikító, nem egyenletes, stb.
én: – Legalább látszik, hogy mi csináltuk.
apu: – Le se tagadhatnánk…
Van a kapun egy virág vasból.
én: – Ezt hagyjuk meg fehérnek!
apu: – Jó.
én: – De úgy nem ronda?
apu végigmutat az egészen, legyint: – Nem!
én: – Mit szólnál, ha most rád basznám a kaput? (fog, mert akkor hagytuk abba a festést)
apu: – Szó nélkül vágnálak pofán.
Apu délelőtt kérdezte, hogy kell borsólevest főzni, én mondtam neki, hogy rántás, rá a többi cucc. Délután festés közben:
apu: – Majd megnézem a neten, hogy kell tökfőzeléket csinálni.
én: – Hát csinálsz rántást….
apu felröhög: – Neked minden kaja így készül? Rántás, belebaszod, azt’ megfő….
Papa elég rosszul hall, most sem hallotta teljesen a kérdést. Megyünk be a kaputól, papa az udvaron ül.
mi: – Na, papa, jól elcsesztük?
papa: – Jól!
