A meggyfánk egyik felét lényegében letörte a szél.
apu nézi: Milyen szép kis formás fa lett.
Pakoljuk papánál apu könyveit, mert tele van velük egy szoba, és mióta én nézegetem őket, rohamosan nő a rendetlenség, közben írókról beszélünk.
apu: – Passuthnak van egy csomó történelmi könyve, de én nem szeretem, túl vontatott.
én: – Pedig te szereted a törit.
apu: – De nem egy napig olvasni a semmiről!
Van jópár könyv, ami többször van meg.
apu kb. harmadszor: – Itt is egy Kántor.
én: – Szopjon le a Kántor.
apu: – A kis perverz…
Állok a kanapén, körberakva könyvvel, próbáljuk írók szerint rendezni a könyveket.
én: – Hol van Mág Bertalan? Nem hiszem el, az előbb raktam le!
apu: – Ott lesz valahol, mert fél órája nem mozdultál el onnan.
Hosszú kések éjszakája.
én: – Az nem valami olyan volt, hogy megölték magukat?
apu: – Nem magukat, őket.
Apunak kezébe akad egy meztelen nénis újság.
apu: Aktfotók. Miket meg nem vettem. Vagy anyád…..
apu: – Szerintem te a múltkor nem ezt a Dekameront találtad meg, mert ezt elég hátulról vettem ki. (több sorban vannak a könyvek)
én: – Nem tartom kizártnak, hogy elővettem én is.
apu: – Azt tartom kizártnak, hogy visszaraktad…. Lehet, hogy elé pakoltál!
apu: – Felülről a harmadik könyv.
egy másikkal leverek róla kettőt.
apu: – Mostmá’ nem harmadik.
Nincs bérletem, de aput ugye ismeri a buszsofőr, nem kéri. Ülünk a buszon, kanyarnál majdnem kidőlök azt ülésből.
apu: Mindjárt nem bérlet kell, hanem mentő….
