Borfesztivál, apuval egymás mellett ülünk, anyu velünk szemben az asztal túloldalán. Apu meg mozdítja a lábát, anyu felhördül, mert bokánrúgta.
apu nekem: Nem gondoltam, hogy itt a lába alattam, mikor tőlem egy méterre ül…
Nézem a fényképetek már itthon, feltűnik egy szobor, amit még sosem láttam, pedig régóta ott van.
én: – Ezt miért nem mutattad nekem?
apu: – Nem gondoltam, Évike, hogy egy ekkora szobrot nem látsz.
Folytatás:
apu: Hogy gondoltad? (mutogat) Ott egy szobor! Ott egy ház!
Apunak mondom, hogy lehet, hogy este csinálunk tüzet a kertben.
apu: Vigyétek majd hátra a padot. De az nem tüzelni való!
