Adri néni a magzati életről beszél, a magzat mozgásáról.
saját tapasztalat: Barni bemosott egyet.
Fanni: – Nyuszi, írod az aranyköpést, vagy szájbavágjalak?
Kinga elmegy Tomi előtt.
Tomi: Tüsszentenem kellett, de megláttalak, és elment az inger. Hányinger jött helyette.
Fanni: – Nekünk ezt miért nem mondta senki?! (hogy lehet “sulielnöknek” jelentkezni)
Tomi: – Idáig nem terjed a hang.
A múltkori irodalom dolgozatom is egy pont híján ötös lett, a mai is, kicsit dühít a dolog, ütöttem a fejem egy táblával. Ma páran javítót írtak.
S.: – Amíg a többiek írnak, ti maradjatok csendben.
én: – Jó. Addig ütöm magam.
Lerajzoltam S.-t egy serpenyőként. Mivel csendben kellett lenni, mutogattam Tomikának, ő meg zokogva röhögött, igaz halkan.
én: – Tomi, megmutassam a serpenyőt?
Tomi: – Ne, mert ideokádok!
Tomi: Matektanár nem normális. Kérdezi, hogy ki nem érti, jelentkezik fél osztály, erre: “jó, akkor megyünk tovább”. Egyszer azt kéne neki mondani, hogy értjük. (csodálkozva néz) “MIVAN? Akkor elmondom még egyszer!”
Krisztián bá: – Kinga, kedden kéne menned német versenyre.
Kinga: – Hát akkor sajnos pont nincs faktom….
