Adri néni fejlődéslélektanra hozott be babazenét, volt benne babagagyogás. A padra borulva kellett hallgatnunk, mert ez megnyugtat.
Adri néni: – Kinek mi jutott eszébe róla?
Máté: – Nekem három dolog. Először nem tudtam eldönteni, hogy Kiszel Tünde skálázik, vagy ez egy kölyökmajom, aztán arra gondoltam, hogy biztos kamerával veszik, hogy tizenhat, tizenhét, lassan tizennyolc éves gyerekek erre kidőlnek, aztán tényleg megnyugtató volt.
Kinga megfog két fél ropit, összeillenek: Jé, ez pont összejó!
Csütörtökönként van irodalom faktom, de előtte van egy lyukas órám sajnos.
én: – Kinga, neked ma van faktod, ugye… Mit csinálsz előtte?
Kinga: – Baszom anyám.
én: – Basszuk együtt.
Tomi írja: lipidó (libidó)
Holnap halloween buli, hippinek öltözök, anyu meg süt nekünk sütit, pogácsát.
én: – Péntekre csináltam magamnak kurva jó hippi farmert. Kihipóztam, meg varrtam rá foltokat.
Fanni: – És anyukád mit szólt?
én: – Semmit.
Fanni: – Ja, ő azóta süt….
Másik teremből dörömbölnek nekünk a falon.
Tomi odamegy, átordít: – Mi van, nénje?!
vki: – Tomika, odaát van Krisztián bá…
Tomi megrémül, azzal a lendülettel rohan a szekrényig, beugrik, és magára bassza az ajtót.
Irodalmon azt játszottuk, hogy Az ember tragédiájából “megidéztünk” egy-egy szereplőt, és vele késíztettünk interjút. Gondolom nem kell mondanom, ki volt Éva, a riportalany… (Én.) Enyhén szopatós kérdéseket kaptam.
Kinga: – Miért ettél az almából?
én: – Mert Lucifer elcsábított.
Kinga: – Miért engedtél a csábításnak?
én: – Mert gyarló ember vagyok!
Jázi: Én egy életre elásom magam magam alá.
Krisztián bá: – Ki az, aki jön?
K. Kinga: – Vuk! (hipp-hopp, jön Vuk)
Diszti és Szinti vakarja Diszti hátát. Krisztián bá rájuk szól.
Dé: – Én csak vakartam a hátam.
Krisztián bá: – És a Szinti?
Dé: – Ő is vakarni akarta, de mondtam neki, hogy ne tegye.
