Biosznéni osztja ki a dogákat: – Egy ötös lett, a Kingáé.
Fanni Kingára néz mély megvetéssel: – Hülye állat.
Biosznéni: – Nem lett egyes.
Tomi: – Azt hogy?!
Tegnap sütöttem nekik sütit, reggel esszük.
én: Anyus mondta, hogy hozzak tejszínhabot. IDE??!!?
Előzmény: Jázi allergiás a narancsra, neki másfajta sütit csináltam.
mutatok neki egy sebet az ujjamon: – Tegnap reszeltem a narancs héját, és az ujjam is lereszeltem.
Jázi: – Ja, oké, én szerencsére nem abból ettem.
Beszélek Jázinak.
Fanni: Gangesz, egész nap a te büdös hangodat hallgatom!
Matekon leliffent az ablakunk elé valami kábel.
Fanni Szintinek: – Húzd meg!
Dé: – Ne, lehet, hogy ráz.
Tomi: – Ne, mert leesik két munkás.
Matek, három ember ír.
tanárnő: – Szabina ír.
Szabi: – Te büdös kurva élet…
Egin doga.
Kriszti egi előtt: – Van két jegyzetetek? (mert akkor neki is lenne miből írnia)
én: – Egy sincs, baszd meg!
G. Fannival ketten vagyunk irodalomfaktosok, épp Balassiból fogunk írni, nem vagyok érte odáig.
Eginéni: – Írd le.
G. Fanni: – Nem vagyok én Balassi Bálint, hogy írjak.
ráüvöltök: – HagyjálbékénBalassival!!
Eginéni felíratja címnek, hogy az oxigén körforgása, aztán mégis átíratja a nitrogén körforgására.
Fanni: Ha a széndioxid körforgása jön, én felállok és kimegyek.
Fanni rajzolt a padra fejenként tíz szívecskét, amiből kihúzunk mindig egyet, ha valaki bántja a másikat. (Akinek legutoljára marad, az kap egy üveg piát.) Ennek következtében zajlott le a még sosem hallott párbeszéd:
Fanni: – Légy szíves, dobd ki.
Tomi: – Rendben.
Fanni: – Köszönöm szépen.
Tomi: – Nagyon szívesen.
én: – Tomi, nem dobálhatsz széket.
Tomi: – Má’ a székdobálás is monopoljog lesz, bazmeg?!
Diszti: Fő a vígkedv!
S.: – Évi, szerinted elavult mű a Tragédia?
én: – Nem, mert az élet örök kérdéseivel foglalkozik.
Fanni: – Hülye állat!
Tomi beszélni kezd hozzánk: Kedves leányok….
Feri bá: – Ki az USA külügyminisztere?
Diszti: – Silvio Berlusconi!
Feri bá lemondóan: – Kriszti. Ő olasz.
Feri bá: – Mitől különleges az USAban a jelenlegi szenátus? (asszem az)
Diszti: – Van benne autista.
Arról beszélgetünk, hogy milyen jó barátok lettünk, pedig mennyire mások vagyunk mind a tízen.
én: – Én kilencedikben titeket ilyen tök vagánynak gondoltalak, meg hogy úgyse lesz soha közünk egymáshoz, és…
Jázi: – És ezért barátkozott velem.
Fanni: – Azért tizedikre jól összejöttünk.
én: – Jah. Mondjuk a Jázival már kilencedikben összejöttem. (Kinga helyére mutatok) Azzal a gyökérrel meg tizenegy éve össze vagyok jőve….
én: De tényleg, itt annyiféle ember van….
Kriszti elkezd ordítva, hörögve táncolni.
