Kedden osztálykarácsony volt.
Tomi kezébe nyomom az ajándékát, ő “felzokog”: Tudok sírni!!
Tomi: Köszönöm, bástya!
Ez jól mutatja, milyen egy tizenegy éve tartó barátság:
adom az ajándékát Kingának: – Boldog karácsonyt, köcsög.
Kinga: – Apád faszát! Köszönöm.
A leandereket, amiket ősszel bekúrtunk a lakásba, azokat öntözni is kell. Ma átvedlettem dzsungelharcossá, és kannával megközelítettem őket, közben persze nyávogtam apunak.
én: – De oda most hogy menjek be?
apu: – Lehetőleg szó nélkül, mert idegesítesz….
Apunak elég rossz a helyesírása (lényegében nincs neki).
én: – A múltkor szépen leírtad, hogy “lessz”… Az egyet hány gy-vel írod?
apu: – Számmal írom.
Kifogy a szatyorból a krumpli.
apu: – Ezt a zacskót kidobom, mert földes.
én: – Mint Hobo. (Földes László)
apu: – Ha-ha-ha.
én: – Jól van, a fejemben még vicces volt.
apu: – Bennmaradhatott volna…
Előzmény: Jázmin (meg úgy kb. mindenki) nehezen viseli, ha idézetekkel és irodalommal szórakoztatom.
Jázi nem tudom már mire: – Ha megcsinálja, halálnak halálával hal…
én így, vessző nélkül: – Ez milyen szép figura etimologica volt ne bánts!
