Utalás a tegnapi bioszfaktra:
Fanni reggel belép a terembe és mintegy köszönésképp: Gangesz, lehiggadtál?
Fanni: – Diszti, te meg a Gangesz ketten életveszélyesek vagytok. (még mindig fakt)
én: – Örülj, hogy Tomika nem bioszos.
Fanni: – Akkor mindenki meghalt volna…
Jázi beteg, nem volt ma.
Tomi osztja ki a dogákat: Gangesz, ügyes vagy. Jázmin, te is ügyes vagy, bár nem vagy itt.
Diszti: – De tanárnő, hánytól adja meg a hármast?
Fanni: – 4,3-tól. (és az a baj, hogy ez nem áll messze az igazságtól)
Ofő óra, egy tíz-tizenöt emberre kiterjedő idegroham után vagyunk. A bálról beszélünk.
Ádám (osztálytitkár) nagyon vontatottan: – Az árak igazodnak az iskolai büfé áraihoz. Kóla nem lesz. Kólát ugye amúgy sem szabadna árulni, ezért nem lesz kóla. Szóval kóla nem lesz.
én idegbeteg módjára: – Lépjünk már túl a kóla problémáján!
Tomi “elszívja” a tollát.
nyújtom neki a szövegkiemelőm: Szivart kérsz?
Irodalom fakt.
Márta néni: – Menyhért, próbáltam elolvasni az írásod…
Martin: – Mindenki próbálja. Senkinek sem sikerül.
