Tegnap volt helyesírásverseny, de az utolsó óra előtt balhé is volt, mert tesitanárnő nem akart elengedni óráról, mindezt enyhén ordítva hozta a tudtomra.
ma reggel mesélem Fanninak: – …., akkor én elbőgtem magam…
Fanni: – Igen, én akkor akartam odamenni, és megütni a nőt.
Fejlődéslélektan.
Adri néni: – A kisgyerekek sokszor cipelnek valamit. Ti is cipeltetek?
Fanni: – Zongorát.
Diszti: – Emeletes ágyat.
Tomika: – Hűtőgépet. Cementet.
Kinga: – A Boci nagy partyarc.
én: – De tényleg. Hajnali háromig fent van velünk, pörög, mint a zománcos lavór…
mi: – Adri néni, sosem dicsér meg minket!
G. Fanni: – Miért kéne minket megdicsérni?
Dé: – Hát téged semmiért.
Délután színház volt, ofő órán erről beszéltünk.
Adri néni: – Együtt menjünk, vagy külön?
Fanni: – Külön.
Adri néni: – Nem mehettek külön, együtt megyünk!
én: – Akkor miért tetszett feltenni a kérdést?
Kinga nyújt valamit Tominak a padokon keresztül, nem érik el egymást.
Kinga: – Hajolj már előrébb!
Tomi: – Nem enged a kurva zakó! (színház miatt felvett egy szerintünk két számmal kisebb zakót)
S.: – Én tudom, hogy számos művelt diák van köztetek.
Fanni: – Biztos bebújtak a szekrénybe.
Színház, Anna Karenina musical.
Kinga: Bazmeg, ez a nő olyan magas hangon, vonyít, mintha ráléptek volna a pinaszőrére.
(Gy. Tomi: nagyon emos hülyegyerek)
Tomika két felvonás között: Ez így megy tovább, én felvágom a Gy. Tomi ereit…
A darabban játszott Varga Miklós, Adri néni tudja, hogy szeretem (lásd: “Na, megszólalt az István, a király fanklub.”), ezért ahányszor Varga feltűnt a színpadon, ő rám vigyorgott.
Az előadás végén találkozunk az előtérben.
Adri néni: – Gangesz, szerinted így kell viselkedni a színházban? Folyamatosan pofáztál!
én: – Amikor Varga Miki játszott, akkor nem!
