Csütörtökiek.
Már szót emeltem a kommunikáció című tárgyunk ellen. Társadalomtörténeten a bácsi hat perce elemzi, milyen ótvarul van szerkesztve egy könyv, mert nem ott van a szerzőlista, ahol kéne.
én: Bazmeg, ezt össze kéne zárni a kommunikációssal!
Adjuk körbe a könyvet.
én: - Kinek adjam?
Timi: - A három lánynál még nem volt. (és mutat Vikire, Kittire és Attilára)
Közgáz, megyünk be.
Timi köszön Gézabának: - Csókolom.
Gézabá: - Nem mondom, hogy ne köszönjön így, de strigulázni fogom és beváltom!
Gézabá: Egy kislány a boltban el akart nekem adni egy Axe dezodort. Megkérdeztem, ha ezt magamra fújom, meg fog-e erőszakolni, mint a reklámban. Azt mondta, nem. Megkérdeztem, hogy akkor meg mi a fenének vegyem meg ezt a szart.
Gézabá: Azt meséltem már, amikor majdnem leszbikus lettem Vancouverben?
Este elmentünk csapatösszerántó sörözésre. Nem jegyzeteltem annyira.
Kevés volt a szék. Páran álltunk, de volt még üres szék.
Attila: Valamelyik lány üljön már le! Legyen értelme, hogy állok.
Páran kimentek bagózni.
egy csávó: - Elvihetem ezt a széket?
Gábor: - Nem.
meggyőzzük, elmegy
Gábor: - Azt hitte, viccelek...
