Csatár ugye az emlékezetes berúgásom helyszíne. Már tervezzük az ideit. Rajmond valami ládáról beszél, amibe bele lehet pakolni az értékeket.
Kinga: – Akkor együtt tudnak mindent elvinni.
Rajmond: – Ezt be lehet ásni a földbe.
Kingával összenézünk, két másodperc döbbent csend
majd Kinga: – Na, erre a fordulatra azért nem számítottam. Persze, azért megyek Csatárra, hogy elássam a kurva ládádat…
én: – Még megvan a tavalyi csatári seb a lábamon. (vihogva másztam Kinga után a kavicsokon)
ők: – Mutiii.
húzom fel a nadrágom szárát: – Szőrös a lábam, de ettől tekintsünk el.
Rajmond: – Hol szőrős?
Kinga: – Khm. Édes. Nem most kéne flörtölnöd a barátnőmmel…
Fekszünk a fűben. Jön egy autó.
Rajmond: Ha rendőr, akkor fáj a lábam.
Rajmond: Ez a gyerek olyan gyáva, hogy azt mondod neki, hogy kurva anyád, és elfut haza fosni.
Hazajöttünk, csináltam nekik melegszendvicset. Először kevés lett, a második adag túl sok. Készülnek elmenni.
én: – Azt egyétek már meg!
Rajmond: – Gangesz, asszem megvan a reggelid…
