Volt egy tányérunk, aminek az alja végig volt repedve, nem is használtuk, valahogy mégis előkerült a szekrény mélyéből.
én: – Tegnap konkrétan kettéjött a repedt tányér a kezemben.
apu: – Na végre!
én: – Én nem örültem ennyire.
apu: – Mert?
én: – Mert épp ettem belőle a sóskát.
Anyussal virágmagot szedünk.
anyu: – Egy élmény a földről felcsipegetni.
apu elsétál mögöttünk: – Porszívó.
Anyus előveszi a működő sütő alól a platnit, lerakja a földre. Nyúlnék érte, hogy felveszem neki.
anyus rám ordít: Meg ne fogd! Meleg! Azért tettem le én is…
apu valamelyik újabb buszukról beszél, amiben minden elektromos, két motor van benne, és nem igazán tudták mit csináljanak vele: Szétszedtük a motorokat egyesével. Végül is egy kétcentis biszbasz volt a rossz a kettő között, csak arra nem is gondoltunk, mert nem tudtuk, hogy mi az.
Anyus nézi a patikás szatyrocskáját. Pont a virág alakú logón van egy lyuk.
anyu: A virágocskát te vagdostad ki?
Hajlamos vagyok arra, hogy félálomban, ha beszélnek hozzám, elég érdekes dolgokat képzeljek bele a másik monológjaiba. Most az történt, hogy kicsivel több macskatányér volt bent a szobámban, mint kellett volna, és anyus mondta, hogy csináljak majd velük valamit, ha felkeltem.
nekem ez így jött át: Majd szüntesd meg ezt a tányér-armageddont.
