én: – Éjjel háromszor ébredtem arra, hogy zsibbad a lábam, mert a Boci (cicám) rajta fekszik, és harmadszorra már fel sem tudtam ülni lerakni onnan, mert addigra kijött az izomláz a hasamon.
Kinga: – Hm. Boci profi.
Fanni a térképnél.
Feribá: – Hol van?
Fanni: – Az előbb láttam.
Feribá: – Hogy hívják a Visztula jobb és bal partját?
Fanni: – Rajna!
Krisztián bá: Azért hozok nektek lapokat, és azért nem diktálok, mert amikor vért izzadva leíratok veletek tizennyolc mondatot, és valaki felteszi a kezét, hogy “tanár úr, mi volt a cím?”, akkor úgy érzem, hogy szétszakítom ezt a naplót…
Az iskolánk névadójáról tanultunk hittanon, sok körülötte a bizonytalanság (születés, iskolák).
Máté: Élt egyáltalán ez az ember?!
Diszti: Nekünk csak olyan van, hogy… tessék idejönni megnézni!
Tomi irodalmon zabált.
Fanni: Az hagyján, hogy eszik, de közben ordít tele szájjal, hogy KOFTOLÁNYI!
Jázi írta: ősmagyar
Diszti olvassa: ékmagyar
Valaki telefonrezgés-szerű hangot ad ki.
G. Fanni ráordít: Pakold ki a vibrátort a táskádból!
S.: – Kosztolányi szerint az ember olyan, mint a kincstár.
Jázi: – Üres?
S.: – “A homlokán feltündökölt a jegy…”
Kinga: – Milyen jegy? Buszjegy?
