Mentálnéniről beszélünk.
Máté: Faszom belé. Na jó, ne.
Kinga: – Eszter, az ott csokoládé?
Eszter: – … Nem.
Máté hozott hittanra régi apátsági papírokat.
Fanni: Az milyen elköszönés, hogy “mindnyájunkat buzgó imádságába ajánlva maradok…”?
Krisztián bá osztályának a terme az, amit a miénktől az elhúzható fal választ el.
Krisztián bá: Hittanórán nem történik általában semmi különös. Ha nálatok órán különös történik, azt szoktam odaátról hallani.
Diszti E.-nek: Maga egy citrom!
Jázi matekon: – Szomjas vagyok.
én: – Van teád.
Jázi E.-re mutat: – És van egy problémám is.
Tegnap idegből széttörtem egy tollat, miután E. bejelentette, hogy a feladatnak, amit öt perce csinálunk rossz a szövege. Ma nekiállok valamit kiszámolni, kezemben az új tollam.
Kinga gondoskodón: Gangesz, ne számolj, mert el fogod törni azt a szép tollat!
Rohadt meleg volt ma a suliban.
Diszti matekon felordít: Zoli (karbantartó), ne fűccsé’ má’ ennyire!
S.: – Anna örök.
Jázi: – Kanna hörög.
S.: – Húsz év múlva.
K. Kinga leírja: – Húsz év murva.
Juci, Jázi és én ordítva énekeljük Varga Miklós Európáját.
Maya: Inkább írjátok le…
én: – Hadd rakjak be Bródyt.
Jázi: – NEM!
(de raktam be)
Jázi behozott egy úszógumit karúszókkal, amit még nyáron találtak. Gondolkozunk, ki fújja fel, felfújjuk-e egyáltalán, nem bacis-e.
Diszti: Fújja fel, aki ma nem csókolózik. Máté.
Irodalomfakt előtt.
Matyi: Rendkívül nyűgös vagyok. És ha nem ügyelnék ennyire arra, hogy választékos stílusban szólaljak meg, akár azt is mondhatnám, hogy kivan a faszom.
Tudni kell egyrészt, hogy a faktos csapat kicsit csehül áll az összetett mondatokkal, másrészt, hogy nagyon fáradtak voltunk.
Márta néni: – Ez milyen alárendelés?
Balázs: – Mellérendelő.
