Tomi jegyzetel anatómián, de le van maradva másfél táblányival. Belezavarodik, mi hol van. Tancinéni magyarázza neki, de nem érti.
Tomi: Akkor én most letészem a lantot…
Kafka: Átváltozás.
Kinga S.-nek: Ne haragudjon meg a szóért, de ez egy szar!
én: – Szia, egy Bountyt kérek szépen.
Marcsi: – Tej vagy ét?
én: – Igen.
Nosztalgiáztunk.
Fanni: – Amikor sípolt a lámpa 9.-ben, akkor miért kaptatok annyian szaktanárit?
Kinga: – Mert én szétküldtem a hangot.
én: Meg amikor a Tomi megkapta irodalomból a kettest év végén, felordított, pofán dobta J.-t füzettel, aztán összepakolt és hazament….
Kinga: – Én J. miatt azért kaptam osztályfőnökit, mert megmondtam neki, hogy kiirtatom a családját.
Fanni: – És várjál, ő az igazgatónál azzal védekezett, hogy “nem azt mondtam neki, hogy kiirtom, hanem hogy kiirtatom, mert én hozzá nem nyúlok”.
Előzmény: Máté szokott indián dalt énekelni.
S.: – Alászállt egy héja.
Máté felordít: – Héjja-héjja…
Fanni: – Te szereted Balassit, nem?
én: – Mit ejtettél ki a szádon?!
Fanni: – Ja, semmit, csak hogy finom ez a kifli.
Magyaron kicsit elrepült az agyam. S. valamit hibásan írt fel a táblára. Szünetben odanézek, már jól van felírva.
én: – Jé, kijavította?
Kinga: – Nem vetted észre?
én: – Nem, mert épp azt énekeltem, hogy általmennék én a Tiszán ladikon.
E. megígérte, hogy aki pofázik, annak beír.
Tomi: – Mit csinálsz?
Diszti: – Épp szaktanárit kapok.
én, miután adott egy szaktanárit, majd el akart vinni az igazgatóhoz: Jó, inkább kussolok, mert elvisz a köztársasági elnökhöz.
Diákmelós iroda.
lány: – Kinga, itt van az orvosi kiskönyved.
nézi, benne tüdőszűrős pecsét
Kinga: – De hát én nem voltam…
lány: – Voltál!
