Voltunk Reidinél (mert ő optikus), hogy csináljon valamit a szememmel, mert nem látok.
Feltesz egy csomó kérdést.
én: – Öhm.. ezeket az SZTK-ban is meg kellett volna kérdezniük?
Reidi: – Nem szeretnék nyilatkozni.
én: – Ez olyan, mint amikor egyik tanárunk beszél a másikról?
Reidi: – Pontosan. “Hát ő elég szeszélyes.” És ezt úgy kell érteni, hogy az egy kretén, báázmeg!
Valami hülye szemüvegen keresztül nézet velem egy keresztet.
Reidi: – A függőleges szára melyik irányba van elcsúszva?
én: – Hát amelyik ilyen (mutatom a kezemmel a vízszintest) az van balra.
Reidi: – Húbazmeg… Gangi drága, ha vertikálist és horizontálist mondok, többre megyünk?
(És igen, azt megértettem…)
Megnézte a szemnyomásom valami tárggyal, ami levegőt fújt a szemembe. Kinga kiröhögött, amikor összerándultam.
én: – Lődd őt is szembe!
Reidi: – Miért, neki is szokott fájni a feje?
én: – Nem. Csak akarom látni, ahogy szemen lövöd.
Végül is kiderült, hogy Kinga sem lát, ezért ő is kapott jövő szombatra időpontot.
Kinga: – Hm. Az érdekes lesz. Pénteken lesz a bálunk…
én: – Nem baj, majd befolyunk valahogy.
