Reggel 8 óra, Krisztián bá bejön: Tomika. Hogyhogy itt vagy?
Kinga: - Nincs hangom!
Krisztián bá: - Bárcsak így lenne.
Feribá: - Nem hallottam, hogy mondtad. Ti hallottátok?
mi: - Igen.
Feribá: - Rossz válasz, ti is írtok.
Folytatás:
Feribá: - Szerintem a Zsolti se hallotta.
Zsolti: - De ig...
Feribá: - Zsolti. Ha azt mondtam, akkor nem hallottad.
Jázi: A Jóisten szájfaszát már.
Irodalom.
Jázi: Agresszív képzettársításaim vannak vele (S.) és egy székkel kapcsolatban.
Nyelvtan, tájszólás, megatöbbi.
Jázi: - Mostanában úgy mondják, hogy oskola.
Kinga: - Én úgy mondom, hogy omlósz!
K. Kinga: Kegyetlenül baszódj húsz fele.
S.: - Kinga, fordulj előre.
Jázi: - Mert háttal nem kezdünk mondatot.
Juci két perc múlva felröhög: Megértettem.
Tomi S. minden mondata után beordított: Ez alatt mit ééért?
Kingát napok óta érdekli, milyen kőből van a medálja. Jön szembe a folyosón Feribá.
Kinga ráüvölt: Tanár úr! Maga ilyen kavicsszakértő!
Valaki mond valami vicceset.
Adri néni: Ezt írjátok fel a Bélátokba (=Jenő).
