Keresztanyum ad apunak töményet.
ő: – Mit öntsek mellé?
apu: – Inkább a pohárba, ha lehet…
Anyu evés közben folyamatosan beszél.
anyu: – Én itt kínálgatok mindenkit…
apu dünnyög: – Inkább enne… Igaz, akkor kipotyog a szájából.
keresztanyum: – Egyetek, ne hagyjátok itt a kaját!
papa: – Adj egy szatyrot!
Mindenki befejezte, anyu még eszik.
anyu: – Egyetek már, egyedül eszek itt.
apu: – Ha nem beszélnél közben, rég végeztél volna.
Anyut azzal szívatom, hogy miután elhozta papa kapukulcsát, nem fog tudni itthon bejönni, mert nem tudja, melyik nyitja ezt a kaput.
anyu: – Két kulcs van rajta.
én: – Neked ez nem akadály.
apu: – Te egybe is belekeveredsz.
Kávét iszunk.
keresztanyum: – Kértek rá fahéjat?
papa: – Köményt.
Apu nem tudja, hogy az ünnepek között milyen menetrend szerint mennek a buszok. Pár mondat után mondom neki, hogy hát ott a menetrend, nézze meg. Ezzel a logikus felvetéssel visszatérünk az alapkérdéshez, hogy de melyik menetrend szerint megy.
apu: Nem vagy te egy kicsit sokat anyáddal?!
Mesélik, hogy kik voltak egyik nap vendégségben.
keresztanyum: – Ott volt a Muci.
papa: – Muci? Az a tehenünk volt!
Keresztapu fuvarozott minket.
hazafele indulunk, keresztanyum: – Befértek?
én: – Idefele is így jöttünk.
keresztapum: – Azóta ettetek.
Papának segítünk öltözni.
keresztanyum: – Papa, ez a kabát még összemegy, igaz? (fel tudja húzni a cipzárt – papa hízott az utóbbi időben)
apu: – Jobban ne menjen össze, mert akkor nem megy rá a papára.
