anyu: – … és azt mondta, hogy a nők elmehetnek 40 év munkaviszony után nyugdíjba.
én: – Csak a nők? Ez mekkora geciség!
anyu: – Az ombudsman is ezt mondta.
Anyu nem találja azt az izét, amit a nokedliszaggatón húzkodni kell, talál viszont egy kanalat, amivel megoldja.
én: – Hogy megörültél neki…
anyu: – Mint amikor nincs sodrófád, és van egy üveged.
Előzmény: két éve pár igen balfasz “kőműves” csinálta az udvarunkat, apu már sikítófrászt kapott tőlük.
én: – Emlékszel, amikor a kőművesek otthagyták a betonon az üveget, és belekötött?
anyu: – Épp most dobtam ki a címüket. Bár, gondoltam, szerzek apádnak pár boldog percet, és idehívom őket.
Előzmény: tegnapelőtt itt aludt Jázmin, allergiás, bedagadt a szája, éjjel kalciumot kerestem, de nem találtam.
anyu: – Nézd, van Magnex.
én: – Tegnapelőtt éjjel találtam volna…
anyu rám mered: – Tudod, a magnézium nem kalcium.
Találok egy kabátról lecipzározott csuklyát, felveszem fordítva, ugye nem látok, úgy járkálok a konyhában.
anyu: Mindjárt megfejeled az ajtófélfát, de nem viszlek be az ügyeletre, mert el kéne mondanom az orvosnak, hogy a hülye gyerek fordított csuklyában mászkált.
Az aranyköpéseket egy újságra írtam, ahányszor írtam egyet, mindig az asztal közepén hagytam.
anyu meglátja, felüvölt: Má’ megin’ az asztal közepén van az a kibaszott újság! Hogy a rohadás essen abba a Veszprémi7-be!
Mondom anyunak, hogy örülnie kéne, hogy ilyen gyermeklelkű vagyok.
én: – És a Szilvi meg a Peti (tesóim) mikor néztek a barátnőjükkel hajnali 3-kor Oroszlánkirályt?!
anyu: – Azért néztek ők is…
én: – Oroszlánkirályt?
anyu: – Akkor még nem volt Oroszlánkirály, te hülye!
