Reggel félkómában megyek ki a szobámból, kinyitom az ajtóm, anyu ott matat. Megijedek.
anyu: – Jobb is, ha félsz tőlem.
én: – Mit csináltam már megint?!
anyu: – Még semmit, de valamit biztos fogsz.
Apu ügyel, ha elromlik egy kocsi, behívják. Délelőtt telefonál, hogy valaki menjen papához, mert őt behívták. Én megyek, találkozunk az utcán.
én: – Mi baja van?
apu: – Befogott a féke, az autómentős nem tudja behúzni.
én: – Úgyis csúsznak az utak…
Papával a parfümökről beszélünk.
papa: – Gyerekkoromban volt két lány, akik kölnizték magukat, emlékszem, hogy lenéztük őket.
én: – Miért?
papa: – Nem volt istállószaguk…
A népi gyógymódokról, babonákról beszélünk.
papa: – Az egyik tehenünk nem hízott, akármennyit evett. Azt mondta a szomszédasszony, hogy szögeljünk az istálló ajtaja köré rózsabokrot. Addig mondogatta édesanyám, míg megcsináltam.
én: – És történt valami?
papa: – Megböködte a kezem.
Én voltam ebédkor még papánál. Anyu felhív.
anyu: – Ettetek már?
én: – Igen.
anyu: – Sikerült megsütni a húst?
én megfejelem az asztalt: – Nem. Nyersen ettük.
Délelőtt aput ugye behívták, megszerelte, visszajött papához, én hazajöttem. Nem telik el fél óra, hívja anyut, hogy megint be kell mennie. Anyu elmegy papához, apu hazajön fél percre.
belép az ajtón: Mondtam már, hogy a tököm tele van a Volánnal?
