Feri bá: – Mit szállítottak nyugatról keletre?
Tomi: – Dacia-t meg fapapucsot.
Szinti: – Tomi, ez a pulcsi új?
Tomi: – Nem, csak Perwollal mosom.
Irodalmon mindenki őrjöng, egymást spricceljük vízzel.
Fanni: – Tanárnő, ma nagyon használhatatlanok vagyunk.
én: – Akárcsak ön.
Fanni a tanári asztalnál ír a Szózatból, én súgok, de a könyvben olyan körmondatok vannak, hogy öröm kiemelni belőle bármit, aminek van értelme.
Fanni visszajön mellém, én idegesen: Itt van négy oldal, és nincs benne egy kibaszott magyar mondat.
Spriccelgetés után, ének elején leülünk.
Szinti felüvölt: Ráültem a vizes székre, jeeee!
Tomi leveri a kis füzetemet.
én: – Benő!!
Diszti odakapja a fejét: – Mi nő be?
tanárnő: Tedd el a lábad! (le a székről)
tanárnő: – Tomi, hol a füzeted?
Tomi: – A Diszti megette.
Épp kunyeráljuk vissza az ellenőrzőnk, hogy ne kapjunk szaktanárit.
Tomi: Nagyon röstellem magam.
